- Megérkeztünk!- Jelentette ki Sayuri miközben leparkoltam aa... valójában az én házam elé..
- Biztos ez?- Kérdeztem vissza.
- Igen! Miért?- Kapta fel a táskáját. Lehet hogy ő is gyakran felejt eltenni dolgokat? Oh milyen gondolataim nincsenek nekem..
- Akkor üdv szomszéd!- Adtam neki egy röpke ölelést miután kiszálltunk az autóból.
- Nemáár! Ez komoly?- Húzódott fülig a vigyora, de a meglepettséget is simán le lehetett róla olvasni.
- Igen!- Nevettem.- Micsoda egybeesés!
- Hát igeen!
- Gondolom még nem vagy teljesen berendezkedve. Vagy tévedek?- Mondtam miközben a lakáskulcsom kerestem. Jaj hova csúszott már megint!?
- Hát végülis még nam nagyon.- Felelte fejét picit oldalra billentve.
- Akkor Sayu.. ha hívhatlak így..
-Egész nyugodtan!- Vágott közbe.
- Remek.. akkor majd ha szeretnéd esetleg segítek.- Hah! Megvan a kulcsom! Majd Sayura mosolyogtam.
- Ma már nem állok neki, de holnap esetleg ha rá fogsz érni.
- Persze!- Mondtam miközben már a bejáratiajtóm felé mentem.
- Rendben Yume. Akkor holnap... mellesleg köszönöm a fuvart!- Állt be ő is az ajtaja elé.
- Ugyan nincs mit. Ha egy helyen fogunk dolgozni akkor hozzászokhatsz.- Nevettem és ő is mosolygott
- Jó éjt!- Mondta majd belépett ujdonsült lakásába, én pedig követtem a példáját.
Az ajtót bezárva magam után sóhajtottam egy nagyot, majd lerúgtam magamról a magassarkúkat. Egy ujabb fárasztó nap, de miért is panaszkodom. A konyhában összedobtam magamnak egy bögre forró teát, majd kimentem a hátsóudvarra. Kint volt egy függőágyam, abban telepedtem le a bögrével a kezemben, félig ülőhelyzetbe.
A tea kortyolgatása közben gondolkodtam, hogy jutottam el idáig. Az iskolás éveimre, a gyakornoki munkákra. Mikor hittem volna fiatalkoromban hogy egyszer akár híres embereket fogok fogadni a műsoraimban. Hirtelen mintha mocorgást hallottam volna a kerítés túloldaláról. Mivel nem volt akkora udvar a kerítés olyan 8 méterre lehetett tőlem legfeljebb, de ekkor már nagyon is sötét volt. Utcalámpa csak a ház előtt volt, így az udvar sötétségben úszott.
Mi a fene. De aztán a két pont mozogni kezdett.. majd mikor eltünt és ujra felvillant valami végigfutott rajtam.. Ez él.. ez.. Istenem mi ez? Mikor a következő hangot véltem hallani elszakadt a cérna.. nem is figyeltem teljesen a hangra pedig az agyam kis zugában azt éreztem emberi hang volt.
- Sayu!- Kezdtem kiáltozni ujdonsült szomszédom nevét.- Sayu! Gyere ki most rögtön!- És igy folytattam még ki nem nyilt a hátsóajtó. Ekkor visszakaptam a tekintetem a sárga pontok helyére de... eltüntek.. nem voltak már ott. Komolyan? Mint egy filmben!?
Sayuri POV
Tényleg nem terveztem mára már semmit csinálni. Fáradt vagyok. De végülis örülök a próbaidőmnek. És annak is, hogy megismertem Yume-t. Olyan jó és pozitív kisugárzású lány. Szerintem ki fogok vele jönni. Épp ágyaztam mikor kiáltást hallottam a hátsó udvarról.
- Sayu!.. Sayu! Gyere ki most rögtön!- Hallottam Yume hangját amiben ijedtséget és meglepettséget véltem felfedezni. Otthagytam mindent és kifelé vettem az irányt. Kifutottam a hátsóajtón majd ott meg is álltam. Az első amit megláttam Yu ijedt arca volt, majd miután meglátott engem fejét a kerítése hátsó részéhez kapta. A ház hátsóudvara együtt volt. Odafutottam hozzá és megfogtam a vállát.
- Yume mi a baj? A frászt hozod rám!- Mondtam miközben gyorsan szedtem a levegőt. Ő még mindig a kerítést nézte. Óvatosan megráztam.
-Yu!- Néztem a szemébe. Végre rám nézett.
-.. Ott volt.. esküszöm!.. Láttam!- Mondta és a kerítés felé mutogatott. - nem tudom mi volt az de ott volt!
- Jó, figyelj.. nézz rám! Mi volt ott? Mit láttál?- Szemeimmel arcára fókuszáltam és próbáltam leolvasni róla mást is de csak ugyanazt sikerült, amit a hangja tükrözött pár perccel ezelőtt.
- Egy szempárt.. azthiszem.- Ekkor már megjelent rajta némi bizonytalanság is.. Egy szempárt látott? Mégis miét.. macskáét?
- Gyere.- Mondtam majd megindultam a kerítés felé, de hirtelen elkapta a kezem.
- Ne menj oda!- Akart visszahúzni.
- Nyugi. Gyere velem, megnézzük mit láthattál. Lehet hogy csak egy macska.
Hezitálva de mögém állt, és a vállamat fogva követett. A kerítéshez közelítve én is hezitáltam egy pillanatra de ugyanmár.. biztos vagyok benne, hogy csak egy cica volt.
Mindkettem a kerítés túloldalát figyeltük..
- Látod? Semmi.- Mondtam hirtelen mire Yume megugrott.
- Tudod kit ijesztgess!- Bokszolt vállba. De nem is szándékosan ijesztettem meg!
- Bocsi!- Mosolyogtam, bár nem hiszem, hogy a sötétben látta.- Menjünk be.- Mondtam majd az ajtómhoz sétáltam. Megvártam még az ujdonsült barátnőm és odaért az ajtajához de megtorpant előtte.
- Ömm.... - Kezdte..- Szereted a kakaót?- Hallottam a kérdést.. mondjuk nem erre számítottam de azt ki ne szeretné!
- Még jó!- Mondtam.
- Remek! Akkor igyunk egy altató kakaót nálad!- Mondta majd elfordította a kulcsot az ajtajában, ami egy kattanással jelezte, hogy nem fog senkit beengedni.
- Legyen.- Hirtelen nagyot dörgött az ég. Még a szívverésem is felgyorsult hirtelen. Másodpercekkel később az eső is eleredt. Gyorsan befutottunk hozzám. Te jó ég! De imádom az ilyen viharokat!
- Jó ég. Máris szakad!- Mutatott az ablakba Yu.
- Nem semmi. Na gyere a konyhába.
A konyhában elővettem 2 poharat, és hamar megcsináltam a 2 kakaót. Még tejszínhabot is nyomtam rá. Épp befejeztem volna, mikor akkorát villámlott egy dörgés kiséretében, hogy még a flakont is elejtettem. Mindketten az ablakba kaptuk a tekintetünket. De bár csak ne tettem volna. Nem hittem a szememnek. Nem lehet.. én is láttam a szempárt. Nem volt messze az ablakomtól, de csak egy pillanatig tartott az egész majd eltűnt. Ijedten néztem Yume-ra. - Jó.. ezt most én is láttam!- Jelentettem ki.
- Ugye megmondtam! Mondtam hogy láttam!- Ugrott mellém.
Az istenért se tudtam megnyugodni. Az a valami nem macska méretű volt!
Csak álltunk a konyhában. Meg sem szólaltunk, csak próbáltuk feldolgozni amit láttunk. De egyenlőre nem ment, legalábbis nekem nem, nemtudom Yu-nál mi a helyzet, de az arcáról itélve nála sem jobb.
A falióra este fél 11 et mutatott, bár még nem ellenőriztem, hogy jól megy-e. Mindketten megugortunk mikor megszólalt a bejárati csengő.. erre számítottam most a legkevésbé. Ki lehet az ilyenkor. Ismerős nem, mivel még nem tudják hol lakom. Összenéztünk.
- Nem akarsz ajtót nyitni?- Bökött meg Yume.
- Nem akarod te megtenni?- Hátráltam.
- Te laksz itt.- Nézett rám.- Megyek veled..- mondta végül, majd az ajtóhoz sétáltunk, ezalatt a csengő ujra megszólalt. Kezem a kilincsre tettem, kizártam, majd lassan kinyitottam. Magam sem tudom igazából mire számítottam, talán hogy valami nekünkront. De erre nem.
Kinyitottam az ajtót és 3 magas alakot pillantottunk meg. Komolyan magasak voltak főleg az én 167 cm-em hez képest. Yu max 3 centivel lehetett tőlem magasabb vagy annyival se.. de hogy jön ez most a fejembe.. Az ajtóban 3 srác állt bőrig ázva. Nem tudom milyen képet vághattam, vagy akár Yu mögöttem de a 3 fiú vetett ránk egy-egy pillantást, majd a középen álló.. ha jól látom akkor szőke megszólalt.
- Őmm. Annyeong! Bocsánat, hogy ilyen későn zavarunk. De fél órányi gyalogútra innen lerobbant a kocsink. Ez volt az első ház ahol égve láttuk a villanyokat.- Magyarázta barátságos fejjel.
A 3 fiút fürkésztem, mire Yu megbökte egy ujjával a hátam. Észbekaptam és eláltam az ajtóból.
- Gyertek beljebb.- Mondtam végül. Sorban bejöttek, majd becsuktam az ajtót.
- Luhan vagyok.- Hajolt meg illedelmesen a szőke majd kezet nyújtott mindkettőnknek.. fényben már meg is bizonyosodhattam hajszínéről. - Ők pedig itt Xiumin és Chanyeol.- Mutatott a két srácra. Ők barna hajúak voltak.
Mindhármuknak aranyos arca volt. Mi is bemutatkoztunk nekik, amit ők 1-1 mosollyal nyugtáztak.
Yume POV
Sayu megkért, hogy hozzak a fürdőszobájából 3 törölközőt. Követtem az utasítását. Ahogy hallottam ő közben a fiúkat a konyhába vezette. Igazából elég fura helyzet.. ilyentájban 3 idegen beállít.. na mindegy nem rágom magam rajta, mert még hülyeségeket fogok képzelni. Visszaindultam a törölközőkkel. Hallottam, hogy a barátnőm már a 2 másik sráccal beszélget és poharak csörgését is hallani véltem, amiből arra következtettem hogy netán kakaót csinál nekik is. Aranyos tőle.
A falnak támaszkodva megláttam a szőkét.. őő.. Luhan-t. Kezével a felkarját dörzsölte. Közelebb léptem hozzá, és a "biztonságos" távolságot tartva odanyújtottam neki az egyik törölközőt. Miközben érte nyúlt, rám nézett.. Esküszöm mintha egy pillanatra a babapofijában ülő szemeit sárgásnak láttam volna.. Jaj ez az este már megártott nekem. Mikor észrevette hogy a szemét nézem elvette a törcsit, majd a többiekhez ment a nappaliba. Az asztalon tejszinhabos kakaók gőzölögtek. A két másik srácnak is odaadtam a törölközőket.
Odamentem Sayuhoz, majd mikor befutott a konyhába a saját bögréjéért követtem.
- Fura érzésem van. Valami nincs rendben.- Súgtam neki, közben és is kézbe vettem a kakaóm.
- Ugyan. nézz rájuk. Légynek se ártanak.- Mondta majd visszamentünk. Hát nem tudom..
Sayu Xiuminnal beszélt valamit. Nem igazán figyeltem. Belekortyoltam a kakaómba, majd valamiért tekintetem a velem szemben ülő Luhanra esett.. Engem nézett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése