4. Rész

Sayuri POV

Édes álmomból egy jól ismert hang ébresztett fel. Csengett a telefonom.
-Hmmmm...még 5 perc..- Temettem a fejem a párnába.- Még 5 percet.. csak 5öt..
- Nem akarod felvenni?- A hangra felijedtem majd felnéztem.. ja jó.. most ugrott be a tegnapi nap.. jóég.
- De..- Odanyúltam a telefonomért.- Hallo?- Szóltam bele fáradtan.- Annyeong..... igen.... oh rendben... rendben.. köszönöm!- Majd fogtam a telefont és leraktam és visszadőltem az ágyba.
- Miért hívtak?- Kérdezte Xiumin.
- Hogy nem kell ma bemennem dolgozni.- Nyújtózkodtam.
- Az jó!-Felelte.
 Mikor kinyitottam a szemem akkor jöttem rá, hogy Xiun mellettem ül...még nem vette fel a pólóját. Ráadásul egy takaró alatt voltunk.. ha jól láttam az enyém a földön volt. Istenem jaj.. Xiun milyen jól néz ki póló nélkül.. és egy takaróban..egy ágyban vagyok vele! Megfogtam a párnám és a fejemre raktam, remélvén hogy nem látta amint elkezdtem pirulni. De volt egy érzésem hogy épp kiszúrta.  Pár pillanattal később Xiun kimászott az ágyból és a hangokból itélve felvette a pólóját. Ezután kiment a szobámból. Picit visszaaludtam. Mikor újra kinyitottam a szemem megnéztem a telefonomon mennyi az idő... 10 percre sunytam vissza. Ahh.. mindegy. Felkeltem, felvettem a kék köntösöm ami mellesleg ment a hajamhoz haha. Beleléptem a papucsomba és épp nyitni akartam az ajtót, mikor hangokra lettem figyelmes.
- Mit művelsz? Kris nem ezt mondta! Nem vagy nyomon.- Hallottam Chanyeolt.
- Jó! Tudom, én sem így terveztem!- Védekezett Xiumin.
Még mondtak egymásnak valamit de azt már nem hallottam így kiléptem a szobámból, és besétáltam a nappaliba.  A 2 fiú rögtön elhallgatott és felém fordultak mosolyogva.. majdnem végigfutott rajtam a hideg. Kis idő után Xiun törte meg a csendet.
- Mi lesz a reggeli?- Mosolygott, és önkénytelenül én is elmosolyodtam.
Bementünk a  konyhába, én pedig benéztem a hűtőbe.
- Tükörtojás..
- Nyami!- Vágta rá a 2 srác szinte egyszerre, amin ismét elmosolyodtam.
Elővettem a hozzávalókat.
- Segítünk.- Állt mellém Chanyeol.
- Jó.- Mondtam, majd a kenyeret akartam elővenni.- O-ó.. nincs kenyér.- Mondtam.
- Akkor majd elmegyek és veszek. Semmiség ha már megengedted hogy itt éjszakázzunk.- Mondta Chanyeol.
- Kedves tőled.- Feleltem.
- Akkor megyek is. Sietek.- Mondta, majd Xiumin-ra nézett, ezt követően el is ment.
Baozi-val folytattuk a reggeli elkészítését.

Yume POV

Nem tudom pontosan mennyi lehetett az idő mikor felkeltem. Először a plafont pillantottam meg, majd nyújtózkodtam egy jót. Ezután rögződött bennem, hogy az ágyamban fekszem.. Fura.. úgy emlékszem a TV-t néztem mikor elbóbiskoltam. Felöltöztem majd kiléptem a szobámból. Azonnal jó illatok támadták meg az orrom. Hmm ez mi? A konyhába mentem, és megláttam Luhan-t a tűzhely fölött.
- Reggelt!- Köszöntem. Felém fordult, ekkor vettem észre, hogy az inge teljesen szét van gombolva. Megpróbáltam nem erre figyelni, pedig eléggé vonzotta a tekintetem a felsőteste..

- Jó reggelt!
- Neked is!- Mondta.
- Mi jót csinálsz?- Álltam mellé leskelődni.
- Bundáskenyeret.- Felelte.
- Juuuj nyuu nyamii! Ne tudd mikor ettem utoljára azt, pedig imádom!- Lelkesedtem. A reakciómra mosolygott.. Igen! Mosolygott. De édes a mosolya! Leültem az asztalhoz.
- És.. hogy aludtál?- Kérdezte miközben tányérra rakta az friss kaját.
Ekkor ugrott be, hogy a szobámban keltem fel..- ... Te vittél be a szobámba?- Néztem rá kérdőn.
- Hát igen.- Felelte egy félmosollyal. Na mi ez a hirtelen mosolygás.. ez a srác szinte ellentéte a tegnapinak! Mi ez kicserélték a földönkívüliek? - És először nem akartad elengedni a kezem..- Tette hozzá ujabb mosollyal a tányérokkal bíbelődve.- Melléd kellett feküdnöm míg el nem aludtál teljesen.- Mesélte. Oh, jó tudni.. Picit elpirulhattam. Mindenesetre ezután megreggeliztünk. Irtó finom volt a bundáskenyér amit csinált! Nyamm!
- Hmm nagyon finom volt!- Mondtam amit egy mosollyal nyugtázott.- Pakolj el, addig elmosogatok.- Mondtam és felálltunk. Összeszedtem a tányérokat, de mikor megfogtam az elsőt, és a mosogatóba akartam rakni megcsúsztam. Hirtelen becsuktam a szemem. Azt hittem a tányérral együtt a földön végzem de a derekam köré egy kéz fonódott és megtartott.  Vártam, hogy a tányér széttörjön a padlón. De nem törött, ehelyett valami..vagy valaki szorosan hozzámnyomódott hátulról. De a tányért nem hallottam leesni. Kinyitottam a szemem, és a tányér Luhan kezében volt, ő pedig nekemnyomódott hátulról. Gondolom csak így tudta elérni a leesni készülő tárgyat. Egyik keze még mindig tartotta a tányért ott ahol elkapta,másik pedig még mindig a derekamon.  Fogta a tányért és letette.
Maga felé fordított. Nagyon közel állt hozzám, de így mégjobban fel kellett néznem rá, mert tényleg elég magas.
- Jól vagy?- Nézett szemeimbe.. Ahhw de szépek.. Elolvadok.. de hahó Yu kérdeztek!
- Őő.. persze.. köszi!- Mosolyogtam rá majd arébbléptem. Hamar elmosogattam, de közben Luhan tekintete perzselte a hátam.
- Kész.- Fordultam meg. Kiszúrtam hogy Lu inge már be volt gombolva.
- Akkor lessük meg a többieket.- Mondta, majd összeszedelőzködtünk és átkopogtunk Sayuhoz. Sayu nyitott ajtót.
- Szia!- Köszöntünk.
- Jé.. te ma nem dolgozol?- Néztem rá.
- Sziasztok!! Reggel hívtak, hogy nem kell ma kezdenem.- Mosolygott. Rajta még csak köntös volt.
- Az jóó!
- Gyertek be!- Invitált be minket. Itt is megcsaptak az illatok. - Épp most fejezzük be a kajálást. Ti már ettetek?- Kérdezte.
- Igen. Luhan csinált reggelit.- Mosolyogtam.
- Ohh az jó.
Bementünk a konyhába. Xiumin és Chanyeol az asztalnál ültek.. Rendkívül jóllakottnak néztek ki. Ezután a srácok kimentek a nappaliban, én pedig segítettem elpakolni Sayuri-nak. Közben meséltünk egymásnak pár "uhh.. nemár..komolyan?" féle beszólással tarkitva.  Mindketten elhallgattunk, mikor hangokra lettünk figyelmesek a nappaliból.
- Tessék? Xiumin Kris nem fog örülni.. mellesleg már vissza kéne mennünk!- Hallottuk az esti rideg hangján Luhan-t. Összenéztünk Sayuval. Besétáltunk a nappaliba.
- Ömm.. nekünk már mennünk kell. Mindent köszönünk!- Nézett ránk határozottan Luhan. A másik két srác a padlót nézte. Picit elszomorodtam.
- Rendben.- Mondtuk. Kikisértük őket, az ajtóban elköszöntek.
- Reméljük még látunk benneteket!- Szólt utánuk Sayu.
- Mindenképp!- Kiáltott vissza Chanyeol. Xiumin is visszapillantott, majd elsétáltak..

3. Rész

Annyeong. Meghoztuk a következő részt. Azért már örülnénk pár kominak is :)) <3


Sayuri POV

A nappaliba leülve gondoltam már elkezdem őket faggatni honnan is, miképp is vannak.
- Naaah szóval.. Meséljetek.. mondjuk nevetek már tudjuk. Korotok? Meg esetleg.. merre mentetek ilyenkor hogy lerobbantatok?- Néztem a 3 fiúra. Először picit fura arcot vágtak amit nem tudtam hová rakni.
- 21!- Tette még a kezét is fel Chanyeol.
- 23.- Mondta Luhan. Tessék? Ő 23? 23?? Az ő babaarcával el nem képzeltem volna.
- 23!- Mosolygott Xiumin.- és őőő.. az egyik koncertünkről tartottunk hazafele, de a kocsiban csak 3 an ültünk, a többiek másik kocsikban.
- Várj milyen koncert?- Kérdeztem vissza, mire újabb fura pillantásokat fogadhattam. Úgy vettem észre hogy Yu pedig ekkor eszmélt fel a gondolataiból.
- Az EXO nevű banda tagjai vagyunk.- A név hallatán beugrott egy óriási reklámtábla képe. Látom magam előtt a 3 fiut és még jópárat.. Yume-ra néztem és mintha nála is felgyulladt volna  a villany.
- Óóó értem.
- És mivel kint zuhog, csak reggel tudnánk elmenni a benzinkútig.- Magyarázta Chanyeol.
- Ezt figyelembe véve.. nem tudnátok nekünk mára helyet szorítani ha nagyon szépen megkérünk benneteket?- Tört a lényegre Luhan.
Yume-ra néztem..
- Őő.. de.. megoldhatjuk.- Felelte Yu.
- De nálam nincs elég hely..- Mondtam.

Yume POV

- Hát nálam is van hely.- Kezdtem.
- Nálad..?- Kérdezett vissza Chanyeol.
- Igen. A ház másik fele az enyém.- Magyaráztam.- Szóval valamelyikőtök.. vagy 2 en jöhettek oda is.
- Itt elférnek 2 en. Valamelyikük pedig akkor átmegy hozzád.- Ötletelt Sayuri.- Menjen Luhan.- Nézett a fiúra majd rám. Azzal Luhan is rám nézett. Sayu komolyan? Luhan? Nem azért mert aranyos a pofija de.. olyan fagyos tekintettel tud nézni.. nem kellene tőle félnem? Jajj..
- Legyen. - Amikor ezt kimondtam esküszöm mintha Luhan szájának egyik sarkában egy mosoly akart volna létrejönni csak mégsem sikerült neki.
- De előtte még szépen megisszák az úriemberek a kakaót!- Nézett rájuk a barátnőm parancsoló fejjel amin ők mosolyogni kezdtek majd szót is fogadtak.
Már tényleg késő volt.
- Akkor mi át is megyünk.- Mondtam.
- Okés, kinyitom a hátsóajtót mert bezártam mikor..- Kezdte,de úgy is tudtam mire gondol a szempárra. Így nem is folytatta. Kikisért minket, majd bementünk hozzám. Az ajtót gondosan bezártam.
Először megmutattam neki a nappalit, majd elkezdtem neki magyarázni, hol találja  a fürdőszobát, a konyhát.. nem mintha ebben a kis lakásban annyira el lehetne veszni de na.. Épp háttal magyaráztam neki, hogy ha éhes nyugodtan kereshet valamit a hűtőben, de mikor megfordultam láttam hogy már birtoklásba vette a kanapét és már helyezkedik el rajta.
- Jó.. akkor.. jó éjt.- Mondtam egy mosollyal arcomon.
- Neked is.- Mondta.
Bementem a szobámba és vettem fel egy sortot meg fölé egy bő pólót, majd lefeküdtem. Próbáltam aludni, de nem ment. Vagy fél órát forgolódtam mikor ráuntam és felkeltem. Zavart a sárga szempár gondolata. Kimentem a szobámból, lopakodó üzemmódra váltottam és bementem a konyhába ami a nappalival szemben van. Felkapcsoltam a villanyt és nekiálltam egy altató teát csinálni magamnak. Ha holnap munkába kellene mennem, olyan lennék egész nap mint zombi. Az pedig nem a legjobb.. A konyha fénye rávilágított a kanapéra szemben. Letettem a teám az asztalra, majd mikor felemeltem a fejem, Luhan tekintetével találtam szembe magam. Eléggé megijedtem.
- Bocsi. Nem akartalak megijeszteni..- Mondta.. először hallottam tőle ezt a hangfekvést.. már közelített a kedveshez.
- Semmi baj.- Feleltem.
- Miért járkálsz?- Ült fel.
- Nem tudok aludni...- Feleltem, majd úgy döntöttem, hogy a teámmal akkor már inkább a TV előtt foglalok helyet, így átballagtam vele a nappaliba és leültem a karosszékbe. A lábaim magam alá húztam. Villanyt nem kapcsoltam, csak a készülék adott világosságot a szobába.
Egy akciófilm ment. Igazából nem nagyon érdekelt, de ez van, ezt kell szeretni. Közben a teám ittam. Kis idő után a szemem sarkából megint észrevettem hogy a szőkeség engem néz. Lassan nemtudom mire vélni.

Sayuri POV

Miután kikisértem a srácokat visszazártam az ajtót, majd visszaballagtam a nappaliba. a 2 fiú épp halkan beszélt valamiről, de nem hallottam. Mikor beléptem azonnal abbahagyták. A kis hamisak..
- Na. Egyikőtök elfér a kanapén.- Kezdtem gondolkodni.
- Majd én alszok ott.- Ajánlotta fel Chanyeol.
- Rendben. Xiumin akkor neked meg találok valahol még helyet.
- Merre van a fürdő?- Nézett rám Chanyeol.
- A hálószoba mellett.- Mutattam neki.
Ő birtokába is vette a kis helységet.  Xiumin felállt mögöttem. Azzal a sungal ahogy fordultam volna vissza elakadtam a szőnyeg szélében és épp a mögöttem álló fiúra estem. Eldőltünk, de ő ügyesen megtámaszkodott a földön igy nem estünk nagyot de... rajta feküdtem szinte. Jó ég..kellemetlen. Az arcára néztem, amin egy halvány mosolyt véltem felfedezni. Elkaptam a fejem. Ekkor ért vissza Chanyeol. Az arcán meglepődöttség tükröződött, utána pedig egy csípős pillantást vetett a fiúra. Én abban a pillanatban feltápászkodtam mikor belépett, majd Xiumin is.
- Ömm.. én holnap dolgozom, szóval ideje lesz elmennem aludni. Xiumin neked pedig kénytelen leszek a szobámban csinálni egy ideiglenes helyet szóval gyere. Jó éjt Chanyeol!- Mosolyogtam a fiúra. Ő ezt viszonozta, de mikor megfordultam még láttam hogy újabb figyelmeztető jellegű pillantást vet a másik fiúra. Lassan tényleg kezdem én is azt hinni, hogy nincs velük rendben minden.
Mindig becsukom a szobám ajtaját estére. Most is igy tettem. Xiumin az ágyamra ült.
- Akkor... aludj inkább nyugodtan az ágyamon, én meg csinálok magamnak valamit a földön.- Kezdtem előkaparni plusz takarót.
- Ugyanmár! Majd én alszok a földön.- Ellenkezett.
- Nem.
- Dee.- Állt fel.
- Azt mondtam nem. Elalszok én a földön!
- Jó..- Vágott egy pillanatra durcás arcot ami amúgy nagyon édesen hatott.
megcsináltam az ágyakat, majd fogtam a pizsamám és átmentem vele a fürdőbe. Útközben belestem a nappaliba. Úgy tünt Chanyeol alszik. Felvettem a pizsamám, ami igazából egy rövidnadrág, meg egy póló volt és visszamentem. Xiumin be volt takarózva, de az ágyam mellett véltem felfedezni a pólóját. Észrevette, hogy kiszúrtam és mentegetőzni kezdett.
- Bocsii.. de vizes volt.- Biggyesztette le ajkait.. De kis édes.
- Semmi baj. Még megfáznál.- Mondtam miközben leoltottam a lámpát. Csak a kis éjjelilámpát oltottam fel, ami egy kis fényt szolgáltatott. Leültem a földön előkészített ágyamba.
- Biztosan nem cserélünk helyet?- Kérdezte ismét.
- Xiumin nem.- Mondtam már enyhén nevetve.
- Amugy elég a Xiun is.. vagy a Baozi. Naa de akkor legalább.. gyere fel ide.. elférünk.
-... Komolyan?- Néztem rá.
- Most miért ne.. nem kényelmesebb mint ott?- Döntötte meg picit a fejét a kérdés közben.
Pár másodpercig még fontolgattam.- Legyen.- Megfogtam a takaróm. Azért egy takaró alattt csak nem leszek vele.. Xiun arrébbcsusszant, hogy elférjek. És lássanak csodát tényleg elfértünk.
- Na nem jobb?- Mosolygott miközben megtámasztotta a fejét kezével.
- De.- Mosolyogtam vissza.- Na és amúgy.. miért pont Baozi?

- Ezért!- Felelte majd felfújta az arcát mint egy béka és nagy szemekkel nézett rám. Én ezen nevetni kezdtem de gyorsan befogtam a szám nehogy felkeltsem Chanyeol-t. Xiumin mosolygott azon hogy nevettem.
- Na jó! Aludjunk.- Mondtam végül. Letette a fejét a párnára, rám mosolygott majd lehunyta sötét szemeit. Pár pillanatig még az arcát néztem, majd én is átadtam magam az álommanónak.

2. rész

Yume POV

- Megérkeztünk!- Jelentette ki Sayuri miközben leparkoltam aa... valójában az én házam elé..
- Biztos ez?- Kérdeztem vissza.
- Igen! Miért?- Kapta fel a táskáját. Lehet hogy ő is gyakran felejt eltenni dolgokat? Oh milyen gondolataim nincsenek nekem..
- Akkor üdv szomszéd!- Adtam neki egy röpke ölelést miután kiszálltunk az autóból.
- Nemáár! Ez komoly?- Húzódott fülig a vigyora, de a meglepettséget is simán le lehetett róla olvasni.
- Igen!- Nevettem.- Micsoda egybeesés!
- Hát igeen!
- Gondolom még nem vagy teljesen berendezkedve. Vagy tévedek?- Mondtam miközben a lakáskulcsom kerestem. Jaj hova csúszott már megint!?
- Hát  végülis még nam nagyon.- Felelte fejét picit oldalra billentve.
- Akkor Sayu.. ha hívhatlak így..
-Egész nyugodtan!- Vágott közbe.
- Remek.. akkor majd ha szeretnéd esetleg segítek.- Hah! Megvan a kulcsom! Majd Sayura mosolyogtam.
- Ma már nem állok neki, de holnap esetleg ha rá fogsz érni.
- Persze!- Mondtam miközben már a bejáratiajtóm felé mentem.
- Rendben Yume. Akkor holnap... mellesleg köszönöm a fuvart!- Állt be ő is az ajtaja elé.
- Ugyan nincs mit. Ha egy helyen fogunk dolgozni akkor hozzászokhatsz.- Nevettem és ő is mosolygott
- Jó éjt!- Mondta majd belépett ujdonsült lakásába, én pedig követtem a példáját.
Az ajtót bezárva magam után sóhajtottam egy nagyot, majd lerúgtam magamról a magassarkúkat. Egy ujabb fárasztó nap, de miért is panaszkodom. A konyhában összedobtam magamnak egy bögre forró teát, majd kimentem a hátsóudvarra. Kint volt egy függőágyam, abban telepedtem le a bögrével a kezemben, félig ülőhelyzetbe.
A tea kortyolgatása közben gondolkodtam, hogy jutottam el idáig. Az iskolás éveimre, a gyakornoki munkákra. Mikor hittem volna fiatalkoromban hogy egyszer akár híres embereket fogok fogadni a műsoraimban. Hirtelen mintha mocorgást hallottam volna a kerítés túloldaláról. Mivel nem volt akkora udvar a kerítés olyan 8 méterre lehetett tőlem legfeljebb, de ekkor már nagyon is sötét volt. Utcalámpa csak a ház előtt volt, így az udvar sötétségben úszott.

Megint hallok valamit. Mi ez? Áh biztos csak valami kisállat. Tuti.. de.. nem.. Megint megmozdul valami a kerítésen túli bokroknál.. Kezdek félni.. Jaj istenem.. Kémlelni kezdek. Körbe forgatom a fejem fura dolgok után kutatva. A szememet meg kell erőltetnem a sötétben. Már kezdtem megnyugodni, hogy tényleg csak egy mókus volt vagy egy nyuszi de akkor megláttam valamit..  2 sárga pontot .. Azt hittem káprázik a szemem..
Mi a fene. De aztán a két pont mozogni kezdett.. majd mikor eltünt és ujra felvillant valami végigfutott rajtam.. Ez él.. ez.. Istenem mi ez? Mikor a következő hangot véltem hallani elszakadt a cérna.. nem is figyeltem teljesen a hangra pedig az agyam kis zugában azt éreztem emberi hang volt.
- Sayu!- Kezdtem kiáltozni ujdonsült szomszédom nevét.- Sayu! Gyere ki most rögtön!- És igy folytattam még ki nem nyilt a hátsóajtó. Ekkor visszakaptam a tekintetem a sárga pontok helyére de...  eltüntek.. nem voltak már ott. Komolyan? Mint egy filmben!?

Sayuri POV
Tényleg nem terveztem mára már semmit csinálni. Fáradt vagyok. De végülis örülök a próbaidőmnek. És annak is, hogy megismertem Yume-t. Olyan jó és pozitív kisugárzású lány. Szerintem ki fogok vele jönni. Épp ágyaztam mikor kiáltást hallottam a hátsó udvarról.
- Sayu!.. Sayu! Gyere ki most rögtön!- Hallottam Yume hangját amiben ijedtséget és meglepettséget véltem felfedezni.  Otthagytam mindent és kifelé vettem az irányt. Kifutottam a hátsóajtón majd ott meg is álltam. Az első amit megláttam Yu ijedt arca volt, majd miután meglátott engem fejét a kerítése hátsó részéhez kapta. A ház hátsóudvara együtt volt. Odafutottam hozzá és megfogtam a vállát.
- Yume mi a baj? A frászt hozod rám!- Mondtam miközben gyorsan szedtem a levegőt. Ő még mindig a kerítést nézte. Óvatosan megráztam.
-Yu!- Néztem a szemébe. Végre rám nézett.
-.. Ott volt.. esküszöm!.. Láttam!- Mondta és a kerítés felé mutogatott. - nem tudom mi volt az de ott volt!
- Jó, figyelj.. nézz rám! Mi volt ott? Mit láttál?- Szemeimmel arcára fókuszáltam és próbáltam leolvasni róla mást is de csak ugyanazt sikerült, amit a hangja tükrözött pár perccel ezelőtt.
- Egy szempárt.. azthiszem.- Ekkor már megjelent rajta némi bizonytalanság is.. Egy szempárt látott? Mégis miét.. macskáét?
- Gyere.- Mondtam majd megindultam a kerítés felé, de hirtelen elkapta a kezem.
- Ne menj oda!- Akart visszahúzni.
- Nyugi. Gyere velem, megnézzük mit láthattál. Lehet hogy csak egy macska.
Hezitálva de mögém állt, és a vállamat fogva követett. A kerítéshez közelítve én is hezitáltam egy pillanatra de ugyanmár.. biztos vagyok benne, hogy csak egy cica volt.
Mindkettem a kerítés túloldalát figyeltük..
- Látod? Semmi.- Mondtam hirtelen mire Yume megugrott.
- Tudod kit ijesztgess!- Bokszolt vállba. De nem is szándékosan ijesztettem meg!
- Bocsi!- Mosolyogtam, bár nem hiszem, hogy a sötétben látta.- Menjünk be.- Mondtam majd az ajtómhoz sétáltam. Megvártam még az ujdonsült barátnőm és odaért az ajtajához de megtorpant előtte.
- Ömm.... - Kezdte..- Szereted a kakaót?- Hallottam a kérdést.. mondjuk nem erre számítottam de azt ki ne szeretné!
- Még jó!- Mondtam.
- Remek! Akkor igyunk egy altató kakaót nálad!- Mondta majd elfordította a kulcsot az ajtajában, ami egy kattanással jelezte, hogy nem fog senkit beengedni.
- Legyen.- Hirtelen nagyot dörgött az ég. Még a szívverésem is felgyorsult hirtelen. Másodpercekkel később az eső is eleredt. Gyorsan befutottunk hozzám. Te jó ég! De imádom az ilyen viharokat!
- Jó ég. Máris szakad!- Mutatott az ablakba Yu.
- Nem semmi. Na gyere a konyhába.

A konyhában elővettem 2 poharat, és hamar megcsináltam a 2 kakaót. Még tejszínhabot is nyomtam rá. Épp befejeztem volna, mikor akkorát villámlott egy dörgés kiséretében, hogy még a flakont is elejtettem. Mindketten az ablakba kaptuk a tekintetünket. De bár csak ne tettem volna. Nem hittem a szememnek. Nem lehet.. én is láttam a szempárt. Nem volt messze az ablakomtól, de csak egy pillanatig tartott az egész majd eltűnt. Ijedten néztem Yume-ra.
- Jó.. ezt most én is láttam!- Jelentettem ki.
- Ugye megmondtam! Mondtam hogy láttam!- Ugrott mellém.
Az istenért se tudtam megnyugodni. Az a valami nem macska méretű volt!
Csak álltunk a konyhában. Meg sem szólaltunk, csak próbáltuk feldolgozni amit láttunk. De egyenlőre nem ment, legalábbis nekem nem, nemtudom Yu-nál mi a helyzet, de az arcáról itélve nála sem jobb.
A falióra este fél 11 et mutatott, bár még nem ellenőriztem, hogy jól megy-e. Mindketten megugortunk mikor megszólalt a bejárati csengő.. erre számítottam most a legkevésbé. Ki lehet az ilyenkor. Ismerős nem, mivel még nem tudják hol lakom. Összenéztünk.
- Nem akarsz ajtót nyitni?- Bökött meg Yume.
- Nem akarod te megtenni?- Hátráltam.
- Te laksz itt.- Nézett rám.- Megyek veled..- mondta végül, majd az ajtóhoz sétáltunk, ezalatt a csengő ujra megszólalt. Kezem a kilincsre tettem, kizártam, majd lassan kinyitottam. Magam sem tudom igazából mire számítottam, talán hogy valami nekünkront. De erre nem.
Kinyitottam az ajtót és 3 magas alakot pillantottunk meg. Komolyan magasak voltak főleg az én 167 cm-em hez képest. Yu max 3 centivel lehetett tőlem magasabb vagy annyival se.. de hogy jön ez most a fejembe.. Az ajtóban 3 srác állt bőrig ázva. Nem tudom milyen képet vághattam, vagy akár Yu mögöttem de a 3 fiú vetett ránk egy-egy pillantást, majd a középen álló.. ha jól látom akkor szőke megszólalt.
- Őmm. Annyeong! Bocsánat, hogy ilyen későn zavarunk. De fél órányi gyalogútra innen lerobbant a kocsink. Ez volt az első ház ahol égve láttuk a villanyokat.- Magyarázta barátságos fejjel.
A 3 fiút fürkésztem, mire Yu megbökte egy ujjával a hátam. Észbekaptam és eláltam az ajtóból.
- Gyertek beljebb.- Mondtam végül. Sorban bejöttek, majd becsuktam az ajtót.
- Luhan vagyok.- Hajolt meg illedelmesen a szőke majd kezet nyújtott mindkettőnknek.. fényben már meg is bizonyosodhattam hajszínéről. - Ők pedig itt Xiumin és Chanyeol.- Mutatott a két srácra. Ők barna hajúak voltak.
Mindhármuknak aranyos arca volt. Mi is bemutatkoztunk nekik, amit ők 1-1 mosollyal nyugtáztak.

Yume POV

Sayu megkért, hogy hozzak a fürdőszobájából 3 törölközőt. Követtem az utasítását. Ahogy hallottam ő közben a fiúkat a konyhába vezette. Igazából elég fura helyzet.. ilyentájban 3 idegen beállít.. na mindegy nem rágom magam rajta, mert még hülyeségeket fogok képzelni. Visszaindultam a törölközőkkel. Hallottam, hogy a barátnőm már a 2 másik sráccal beszélget és poharak csörgését is hallani véltem, amiből arra következtettem hogy netán kakaót csinál nekik is. Aranyos tőle.
A falnak támaszkodva megláttam a szőkét.. őő.. Luhan-t. Kezével a felkarját dörzsölte. Közelebb léptem hozzá, és a "biztonságos" távolságot tartva odanyújtottam neki az egyik törölközőt. Miközben érte nyúlt, rám nézett.. Esküszöm mintha egy pillanatra a babapofijában ülő szemeit sárgásnak láttam volna.. Jaj ez az este már megártott nekem. Mikor észrevette hogy a szemét nézem elvette a törcsit, majd a többiekhez ment a nappaliba. Az asztalon tejszinhabos kakaók gőzölögtek. A két másik srácnak is odaadtam a törölközőket.
Odamentem Sayuhoz, majd mikor befutott a konyhába a saját bögréjéért követtem.
- Fura érzésem van. Valami nincs rendben.- Súgtam neki, közben és is kézbe vettem a kakaóm.
- Ugyan. nézz rájuk. Légynek se ártanak.- Mondta majd visszamentünk. Hát nem tudom..
Sayu Xiuminnal beszélt valamit. Nem igazán figyeltem. Belekortyoltam a kakaómba, majd valamiért tekintetem a velem szemben ülő Luhanra esett.. Engem nézett...

1. rész

Yume POV

Péntek reggel.. 6 óra van, csörög a telefonom ébresztője. Erőtlenül benyúlok a párnám alá és lenyomom. Lassan kimászok az ágyból és bemegyek a fürdőszobámba. Rutinosan rendbeszedem magam, majd a szekrényemben keresgélek. A nyár küszöbén vagyunk. Egy szép barackszínű egyberuhát veszek fel, egy hozzáillő platform magassarkúval. A szükséges holmim bedobálom a  táskámba. Remélem semmit nem hagyok otthon..szokásom. A konyhába megyek. Nincs nagy konyhám mivel egy kis ikerház egyik felében élek. Hálószoba, fürdőszoba, kis konyha, és egy nem túl nagy nappali. A hűtőből egy joghurtot veszek elő reggeli gyanánt.
Háromnegyed 7kor beülök az autómba és elindulok a munkahelyemre. Riporter és műsorvezető vagyok. Igazából szeretem a munkám, de vannak helyzetek ami miatt a pokolba kívánom..
Belépek a terembe, a munkatársaim már készülődnek a reggeli adásra.
- Annyeong!- Épp hogy meghajlok.
- Annyeong!- Hallottam miközben elkezdtem készülődni.
Kis idő után elkezdtem keresni az asszisztensem.
- Merre van Yoora?- Nézek körbe.
- Már megint elaludt?
 - Akkor már megint nem lesz itt időben. Tudnának mára helyettest keresni?- Kérésem egy mosollyal kísértem.
- Máris.

Sayuri POV

- Tetszenek a fotói.- Kapom fel a fejem a középkorú férfi hangjára.- Nincs sok fotósunk.
Munkalehetőség reményében jöttem ma ide. Fotósként szeretnék munkát kapni. Jaj csak jöjjön össze kérlek! Elég frusztrált voltam miközben az igazgató a fotóim nézte de most kezdek felvillanyozódni.
- Örülök neki!
- Szivesen felveszem holnaptól próbaidőre!- Emeli rám a tekintetét, majd visszaadja a képeim.
- Jaj nagyon köszönöm!
- Nincs mit. Remélem nem bánom meg.- Küld egy mosolyt felém.
- Biztosíthatom róla!
Kopognak.. belép egy alacsony, sötétbarna hajú férfi.
- Elnézést a zavarásért! Yume Sun-Hi asszisztense nem jött be. Tudna valakit küldeni mára helyettesítésre?- Intézi szavait az igazgatóhoz.
- Hmm..- Gondolkodik el... keresztülhalad rám a tekintete majd vissza rám.- Sayuri.. nem tudná ma helyettesíteni Yoora-t? Kifizetem magának. Nem nagy munka.
- Őőő.. de. Miért is ne.- Álltam fel.
- Köszönöm. Az úr megmutatja hová kell mennie.- Int az alacsony férfi felé.
- Rendben. Viszlát!
Kimentem a teremből. Majd követtem a férfit. Az egyik stúdióba vezetett.
- Sin-Ho kisasszony! Ő fogja ma helyettesíteni Yoora-t!- Vezetett oda egy vöröshajú, körülbelül velem egyidős lányhoz majd továbbállt.
- Szia! Yume Sin-Ho vagyok!- Mondta barátságosan.
- Szia! Én Sayuri Yong.- Mosolyogtam rá.
- Új vagy? Még nem láttalak.
- Igen. Holnap állok munkába fotósként.- Mondom boldogan.
- Nah az remek. De nyugodj meg itt sem lesz nehéz dolgod. Először is hoznál nekem egy kávét? Ja és nyugodtan tegezz.- Mondta vidáman.
- Persze, hozok!
- Még 3 perc!- Kiáltották.
- Na én megyek. Valakinek a reggeli híreket is be kell mondani. Reklámidőre simán visszaérsz a kávéval.- Mondta majd elindult. Kisugárzó személyiség.
Fogtam magam és elindultam a kávéért. Kifelé menet igyekeztem megjegyezni az utat.
Szerencsére visszafelé sem tévedtem el. Mire visszaértem, még volt 2 perc. Miután beadták a reklámot, Yume odajött hozzám és elvette a kávéját.
- Köszi!
- Nincs mit!
A nap folyamán pár papirt kellett megkeresnem még és fénymásolgatni. Tényleg nem volt nagy munka. Este 6kor engedtek haza. Yume-val együtt mentünk le.
- Na és merre laksz?- Kérdi barátságos hangvételével.
- Az egyik közeli faluban béreltem egy kis lakást.- Mondom.
- Ugorj be, elviszlek.- Kattintotta fel az autója zárját. Én navigáltam őt, miközben a tekintete egyre furább lett..

When the moon comes up..

Annyeong! Persze, gondolom már rájöttetek, hogy ez egy EXO fici lesz. Bár nem olyan hagyományos. A fantasy kedvelők örömére a ficiben a banda egy falkát fog játszani.. A történetet az egyik jó barátnőm segítségével fogom írni :) Reméljük tetszeni fog nektek! <3