5. Rész

Yume POV

Sayuval épp az én konyhámban ittuk a reggeli kávénkat, mikor megint felhoztuk a sárga szem témát. Azóta még kétszer láttuk! Az utolsó úgy egy hete lehetett.
- Ne lovagoljunk megint ezen.- Mondja Sayu.- Egyszer csak kiderül mi az. Végülis nem ugy tünt az utóbbi 2 alkalommal hogy amint meglát legyilkolna..bármi is az.
- Jó..- Mondom majd belekortyoltam a kávémba.- És amugy még nem is mondtad. Mennyire tetszik az új munka?- Mosolygok rá.
- Nagyon! Élvezem!- Vágja rá mosolyogva.
- Az szuper! Képzeld a műsoromba jön holnapután egy híres banda. Még nem tudom kik, nem mondták, csak aznap tudom meg. De majd beszervezlek a stúdióba aznap, hogy te is ott lehess, bárkik is azok. - Mosolyogtam.
- Uhh az jó! Nekem is emlegetett valami az igazgató, hogy nemsokára híres embereket fotózhatok... mondjuk szerintem ugyanaz a banda lesz akik hozzád mennek.- Mondja Sayu a kanalával a levegőben hadonászva.
- Több mint valószínű. És.. ma mit fogsz?- Nézek rá kérdően, közben elmosom a kiürült bögréket.
- Ma pár modell jön fotózásra.
- Értem, az jó. Persze ha nem a nyafogós fajtából vannak.- Nevetek.
Miután gondosan bezártam az ajtót, beültünk a kocsiba és elindultunk a munkahelyünkre. A földszinten egy ölelés kíséretében szétváltunk. Ez után az én délelőttöm szokásosan telt. Nem volt benne semmi extra. Sayuval ebédeltem.
- Jaaaj miért festetted reggel az ördögöt a falra!- Nézett rám.
- Tessék? Miért?
- A 3 csaj közül az egyik elég nehéz eset.. semmi se jó neki. Esküszöm ha ebéd után is olyan lesz, leütöm a fényképezőgéppel.- Morogta, amin én kuncogtam.
- Bocseesz!
A délutánom sem volt érdekesebb, de volt szabad fél órám, azalatt átmentem meglesni Sayut. Hát az a csaj tényleg kiállhatatlan volt. Láttam a barátnőmön, hogy elég szépen feszegeti nála a húrt a csaj.
A munkaidő lejártával megvártam az épület előtt majd együtt mentünk a kocsimhoz.
- Ahh.. jó.. ez egy nehéznek mondható nap volt!- Mondja sóhajtva.
- Ilyenek is vannak. Szokj hozzá.- Mosolygok rá.
- Azt hiszem hazamegyek és lefekszem aludni. Mellesleg nekem holnap nem kell bejönnöm, úgyhogy reggel ne várj.
- Oh kinek a jó!- Mondom.
A ház előtt megöleltük egymást.
- Pihend ki magad!- Mondom.
- Meglesz!- Mondta majd bement. Én is beléptem a lakásomba. Ledobáltam magamról a cuccokat és vettem fel egy kényelmes szerkót. Valahogy nem éreztem elég fáradtnak magam ahhoz, hogy én is aludni menjek. Különben sincs még annyi idő. Úgy döntöttem kimegyek futni az erdő szélébe...

Sayuri POV

Miután beértem, felvettem egy kényelmes ruhát, csináltam magamnak egy szendvicset és lefeküdtem a kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t és azt kapcsolgatva ettem meg a szendvicsem.Kapcsolgattam a TV-t majd képszakadás. Elaludtam. ..
Egy sikításra riadtam fel, körülnéztem ijedten, de rájöttem, hogy csak az előttem lévő készülékben megy valami bugyuta horrorfilm. Lekapcsoltam, majd aludtam tovább.

Yume POV

Már fél órája kocoghattam, mikor elkezdett sötétedni. Úgy döntöttem ideje visszafordulnom. Először csak sétáltam, de valamit hallottam mocorogni az egyik bokorból. A szivem azonnal gyorsabban kezdett verni, igy ujra kocogni kezdtem. Futni nem akartam, tartalékoljuk az energiát, lehet szükség lesz még rá. Már kezdtem megnyugodni mikor megint hallottam valamit a közelemben. Már elég sötét volt. A hang irányába fordultam, és hirtelen megláttam a szempárt. Megint a sárga szempár. Földbegyökerezett a lábam. 10-15 méterre lehetett tőlem ahogy becsültem. Engem figyelt. Enyhe torokhangot hallatott de nem tünt teljesen morgásnak. Nem közelített, csak figyelt. Próbáltam összeszedni magam.
-K-ki.. vagy mi vagy te?- Kérdeztem halkan. Nem kaptam választ. Ehelyett távolodni kezdett, majd eltünt a sűrűben. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy utána megyek de nem indult a lábam. Túlságosan féltem, igy inkább folytattam az utam hazafele. Mikor hazaértem gondolkoztam rajta, hogy elmesélem Sayunak de inkább majd holnap este. Had pihenjen.  Lefürödtem és elmentem aludni.

Sayuri POV

Kialudva ébredtem. Yume kocsija már nem volt a ház előtt. Hálát adtam az istennek, hogy ma nem kell bemennem dolgozni. Az a csaj tegnap kicsit lefárasztott. Remélem nem lesz gyakran dolgom ilyen kényes modellekkel. Még nem volt kedvem semmihez, ezért leültem és megnéztem egy filmet. Nem volt nagy szám. Ezután picit rendbeszedtem a külsőm, majd nekiálltam főzni. Majd áthívom Yume-t ha hazaér. Nekiálltam tehát spagettit főzni. Ez az egyik személyes kedvencem, remélem Yume-nek is izleni fog. Miután kész lett én ettem is belőle, szerintem finom lett. A nap további részében picit pakoltam meg lustálkodtam.
Estefele kopogtak az ajtómon. Yume volt az.
- Sziaa!- Mondtam neki, mire bejött a házamba.
- Uhh szia! Mesélnem kell valamit! Egész nap ezen rágódtam!- Ront be.
- Miaz?- Nézek rá.
- Üljünk le és elmondom!
A konyhába invitáltam, és rögtön kaját is raktam elé.
- Egyél szépen! Direkt neked is főztem!- Mondom neki, és én is leülök.
- Köszi! Na de a lényeg!.. Tegnap este futni voltam az erdőnél és megint láttam!- Hadarja.
- A szemet?
- A szemet! És engem figyelt. Közel volt hozzám aztán eltünt!- Hadarta tovább.
- Wow.. nem féltél?- Kérdem tátott szájjal.
- Dehogynem!
- Jó de most már egyél mert kihül!- Unszoltam.
Megkajáltunk, majd picit még beszélgettünk, Yume elmesélte a napját, majd hazament.. Haza hehe.. jó a ház másik felébe. Az estém nyugisan telt. Holnap jön az a híres banda Yume-hoz és hozzám is fotózásra. Kiváncsian várom kik lesznek azok..

4. Rész

Sayuri POV

Édes álmomból egy jól ismert hang ébresztett fel. Csengett a telefonom.
-Hmmmm...még 5 perc..- Temettem a fejem a párnába.- Még 5 percet.. csak 5öt..
- Nem akarod felvenni?- A hangra felijedtem majd felnéztem.. ja jó.. most ugrott be a tegnapi nap.. jóég.
- De..- Odanyúltam a telefonomért.- Hallo?- Szóltam bele fáradtan.- Annyeong..... igen.... oh rendben... rendben.. köszönöm!- Majd fogtam a telefont és leraktam és visszadőltem az ágyba.
- Miért hívtak?- Kérdezte Xiumin.
- Hogy nem kell ma bemennem dolgozni.- Nyújtózkodtam.
- Az jó!-Felelte.
 Mikor kinyitottam a szemem akkor jöttem rá, hogy Xiun mellettem ül...még nem vette fel a pólóját. Ráadásul egy takaró alatt voltunk.. ha jól láttam az enyém a földön volt. Istenem jaj.. Xiun milyen jól néz ki póló nélkül.. és egy takaróban..egy ágyban vagyok vele! Megfogtam a párnám és a fejemre raktam, remélvén hogy nem látta amint elkezdtem pirulni. De volt egy érzésem hogy épp kiszúrta.  Pár pillanattal később Xiun kimászott az ágyból és a hangokból itélve felvette a pólóját. Ezután kiment a szobámból. Picit visszaaludtam. Mikor újra kinyitottam a szemem megnéztem a telefonomon mennyi az idő... 10 percre sunytam vissza. Ahh.. mindegy. Felkeltem, felvettem a kék köntösöm ami mellesleg ment a hajamhoz haha. Beleléptem a papucsomba és épp nyitni akartam az ajtót, mikor hangokra lettem figyelmes.
- Mit művelsz? Kris nem ezt mondta! Nem vagy nyomon.- Hallottam Chanyeolt.
- Jó! Tudom, én sem így terveztem!- Védekezett Xiumin.
Még mondtak egymásnak valamit de azt már nem hallottam így kiléptem a szobámból, és besétáltam a nappaliba.  A 2 fiú rögtön elhallgatott és felém fordultak mosolyogva.. majdnem végigfutott rajtam a hideg. Kis idő után Xiun törte meg a csendet.
- Mi lesz a reggeli?- Mosolygott, és önkénytelenül én is elmosolyodtam.
Bementünk a  konyhába, én pedig benéztem a hűtőbe.
- Tükörtojás..
- Nyami!- Vágta rá a 2 srác szinte egyszerre, amin ismét elmosolyodtam.
Elővettem a hozzávalókat.
- Segítünk.- Állt mellém Chanyeol.
- Jó.- Mondtam, majd a kenyeret akartam elővenni.- O-ó.. nincs kenyér.- Mondtam.
- Akkor majd elmegyek és veszek. Semmiség ha már megengedted hogy itt éjszakázzunk.- Mondta Chanyeol.
- Kedves tőled.- Feleltem.
- Akkor megyek is. Sietek.- Mondta, majd Xiumin-ra nézett, ezt követően el is ment.
Baozi-val folytattuk a reggeli elkészítését.

Yume POV

Nem tudom pontosan mennyi lehetett az idő mikor felkeltem. Először a plafont pillantottam meg, majd nyújtózkodtam egy jót. Ezután rögződött bennem, hogy az ágyamban fekszem.. Fura.. úgy emlékszem a TV-t néztem mikor elbóbiskoltam. Felöltöztem majd kiléptem a szobámból. Azonnal jó illatok támadták meg az orrom. Hmm ez mi? A konyhába mentem, és megláttam Luhan-t a tűzhely fölött.
- Reggelt!- Köszöntem. Felém fordult, ekkor vettem észre, hogy az inge teljesen szét van gombolva. Megpróbáltam nem erre figyelni, pedig eléggé vonzotta a tekintetem a felsőteste..

- Jó reggelt!
- Neked is!- Mondta.
- Mi jót csinálsz?- Álltam mellé leskelődni.
- Bundáskenyeret.- Felelte.
- Juuuj nyuu nyamii! Ne tudd mikor ettem utoljára azt, pedig imádom!- Lelkesedtem. A reakciómra mosolygott.. Igen! Mosolygott. De édes a mosolya! Leültem az asztalhoz.
- És.. hogy aludtál?- Kérdezte miközben tányérra rakta az friss kaját.
Ekkor ugrott be, hogy a szobámban keltem fel..- ... Te vittél be a szobámba?- Néztem rá kérdőn.
- Hát igen.- Felelte egy félmosollyal. Na mi ez a hirtelen mosolygás.. ez a srác szinte ellentéte a tegnapinak! Mi ez kicserélték a földönkívüliek? - És először nem akartad elengedni a kezem..- Tette hozzá ujabb mosollyal a tányérokkal bíbelődve.- Melléd kellett feküdnöm míg el nem aludtál teljesen.- Mesélte. Oh, jó tudni.. Picit elpirulhattam. Mindenesetre ezután megreggeliztünk. Irtó finom volt a bundáskenyér amit csinált! Nyamm!
- Hmm nagyon finom volt!- Mondtam amit egy mosollyal nyugtázott.- Pakolj el, addig elmosogatok.- Mondtam és felálltunk. Összeszedtem a tányérokat, de mikor megfogtam az elsőt, és a mosogatóba akartam rakni megcsúsztam. Hirtelen becsuktam a szemem. Azt hittem a tányérral együtt a földön végzem de a derekam köré egy kéz fonódott és megtartott.  Vártam, hogy a tányér széttörjön a padlón. De nem törött, ehelyett valami..vagy valaki szorosan hozzámnyomódott hátulról. De a tányért nem hallottam leesni. Kinyitottam a szemem, és a tányér Luhan kezében volt, ő pedig nekemnyomódott hátulról. Gondolom csak így tudta elérni a leesni készülő tárgyat. Egyik keze még mindig tartotta a tányért ott ahol elkapta,másik pedig még mindig a derekamon.  Fogta a tányért és letette.
Maga felé fordított. Nagyon közel állt hozzám, de így mégjobban fel kellett néznem rá, mert tényleg elég magas.
- Jól vagy?- Nézett szemeimbe.. Ahhw de szépek.. Elolvadok.. de hahó Yu kérdeztek!
- Őő.. persze.. köszi!- Mosolyogtam rá majd arébbléptem. Hamar elmosogattam, de közben Luhan tekintete perzselte a hátam.
- Kész.- Fordultam meg. Kiszúrtam hogy Lu inge már be volt gombolva.
- Akkor lessük meg a többieket.- Mondta, majd összeszedelőzködtünk és átkopogtunk Sayuhoz. Sayu nyitott ajtót.
- Szia!- Köszöntünk.
- Jé.. te ma nem dolgozol?- Néztem rá.
- Sziasztok!! Reggel hívtak, hogy nem kell ma kezdenem.- Mosolygott. Rajta még csak köntös volt.
- Az jóó!
- Gyertek be!- Invitált be minket. Itt is megcsaptak az illatok. - Épp most fejezzük be a kajálást. Ti már ettetek?- Kérdezte.
- Igen. Luhan csinált reggelit.- Mosolyogtam.
- Ohh az jó.
Bementünk a konyhába. Xiumin és Chanyeol az asztalnál ültek.. Rendkívül jóllakottnak néztek ki. Ezután a srácok kimentek a nappaliban, én pedig segítettem elpakolni Sayuri-nak. Közben meséltünk egymásnak pár "uhh.. nemár..komolyan?" féle beszólással tarkitva.  Mindketten elhallgattunk, mikor hangokra lettünk figyelmesek a nappaliból.
- Tessék? Xiumin Kris nem fog örülni.. mellesleg már vissza kéne mennünk!- Hallottuk az esti rideg hangján Luhan-t. Összenéztünk Sayuval. Besétáltunk a nappaliba.
- Ömm.. nekünk már mennünk kell. Mindent köszönünk!- Nézett ránk határozottan Luhan. A másik két srác a padlót nézte. Picit elszomorodtam.
- Rendben.- Mondtuk. Kikisértük őket, az ajtóban elköszöntek.
- Reméljük még látunk benneteket!- Szólt utánuk Sayu.
- Mindenképp!- Kiáltott vissza Chanyeol. Xiumin is visszapillantott, majd elsétáltak..

3. Rész

Annyeong. Meghoztuk a következő részt. Azért már örülnénk pár kominak is :)) <3


Sayuri POV

A nappaliba leülve gondoltam már elkezdem őket faggatni honnan is, miképp is vannak.
- Naaah szóval.. Meséljetek.. mondjuk nevetek már tudjuk. Korotok? Meg esetleg.. merre mentetek ilyenkor hogy lerobbantatok?- Néztem a 3 fiúra. Először picit fura arcot vágtak amit nem tudtam hová rakni.
- 21!- Tette még a kezét is fel Chanyeol.
- 23.- Mondta Luhan. Tessék? Ő 23? 23?? Az ő babaarcával el nem képzeltem volna.
- 23!- Mosolygott Xiumin.- és őőő.. az egyik koncertünkről tartottunk hazafele, de a kocsiban csak 3 an ültünk, a többiek másik kocsikban.
- Várj milyen koncert?- Kérdeztem vissza, mire újabb fura pillantásokat fogadhattam. Úgy vettem észre hogy Yu pedig ekkor eszmélt fel a gondolataiból.
- Az EXO nevű banda tagjai vagyunk.- A név hallatán beugrott egy óriási reklámtábla képe. Látom magam előtt a 3 fiut és még jópárat.. Yume-ra néztem és mintha nála is felgyulladt volna  a villany.
- Óóó értem.
- És mivel kint zuhog, csak reggel tudnánk elmenni a benzinkútig.- Magyarázta Chanyeol.
- Ezt figyelembe véve.. nem tudnátok nekünk mára helyet szorítani ha nagyon szépen megkérünk benneteket?- Tört a lényegre Luhan.
Yume-ra néztem..
- Őő.. de.. megoldhatjuk.- Felelte Yu.
- De nálam nincs elég hely..- Mondtam.

Yume POV

- Hát nálam is van hely.- Kezdtem.
- Nálad..?- Kérdezett vissza Chanyeol.
- Igen. A ház másik fele az enyém.- Magyaráztam.- Szóval valamelyikőtök.. vagy 2 en jöhettek oda is.
- Itt elférnek 2 en. Valamelyikük pedig akkor átmegy hozzád.- Ötletelt Sayuri.- Menjen Luhan.- Nézett a fiúra majd rám. Azzal Luhan is rám nézett. Sayu komolyan? Luhan? Nem azért mert aranyos a pofija de.. olyan fagyos tekintettel tud nézni.. nem kellene tőle félnem? Jajj..
- Legyen. - Amikor ezt kimondtam esküszöm mintha Luhan szájának egyik sarkában egy mosoly akart volna létrejönni csak mégsem sikerült neki.
- De előtte még szépen megisszák az úriemberek a kakaót!- Nézett rájuk a barátnőm parancsoló fejjel amin ők mosolyogni kezdtek majd szót is fogadtak.
Már tényleg késő volt.
- Akkor mi át is megyünk.- Mondtam.
- Okés, kinyitom a hátsóajtót mert bezártam mikor..- Kezdte,de úgy is tudtam mire gondol a szempárra. Így nem is folytatta. Kikisért minket, majd bementünk hozzám. Az ajtót gondosan bezártam.
Először megmutattam neki a nappalit, majd elkezdtem neki magyarázni, hol találja  a fürdőszobát, a konyhát.. nem mintha ebben a kis lakásban annyira el lehetne veszni de na.. Épp háttal magyaráztam neki, hogy ha éhes nyugodtan kereshet valamit a hűtőben, de mikor megfordultam láttam hogy már birtoklásba vette a kanapét és már helyezkedik el rajta.
- Jó.. akkor.. jó éjt.- Mondtam egy mosollyal arcomon.
- Neked is.- Mondta.
Bementem a szobámba és vettem fel egy sortot meg fölé egy bő pólót, majd lefeküdtem. Próbáltam aludni, de nem ment. Vagy fél órát forgolódtam mikor ráuntam és felkeltem. Zavart a sárga szempár gondolata. Kimentem a szobámból, lopakodó üzemmódra váltottam és bementem a konyhába ami a nappalival szemben van. Felkapcsoltam a villanyt és nekiálltam egy altató teát csinálni magamnak. Ha holnap munkába kellene mennem, olyan lennék egész nap mint zombi. Az pedig nem a legjobb.. A konyha fénye rávilágított a kanapéra szemben. Letettem a teám az asztalra, majd mikor felemeltem a fejem, Luhan tekintetével találtam szembe magam. Eléggé megijedtem.
- Bocsi. Nem akartalak megijeszteni..- Mondta.. először hallottam tőle ezt a hangfekvést.. már közelített a kedveshez.
- Semmi baj.- Feleltem.
- Miért járkálsz?- Ült fel.
- Nem tudok aludni...- Feleltem, majd úgy döntöttem, hogy a teámmal akkor már inkább a TV előtt foglalok helyet, így átballagtam vele a nappaliba és leültem a karosszékbe. A lábaim magam alá húztam. Villanyt nem kapcsoltam, csak a készülék adott világosságot a szobába.
Egy akciófilm ment. Igazából nem nagyon érdekelt, de ez van, ezt kell szeretni. Közben a teám ittam. Kis idő után a szemem sarkából megint észrevettem hogy a szőkeség engem néz. Lassan nemtudom mire vélni.

Sayuri POV

Miután kikisértem a srácokat visszazártam az ajtót, majd visszaballagtam a nappaliba. a 2 fiú épp halkan beszélt valamiről, de nem hallottam. Mikor beléptem azonnal abbahagyták. A kis hamisak..
- Na. Egyikőtök elfér a kanapén.- Kezdtem gondolkodni.
- Majd én alszok ott.- Ajánlotta fel Chanyeol.
- Rendben. Xiumin akkor neked meg találok valahol még helyet.
- Merre van a fürdő?- Nézett rám Chanyeol.
- A hálószoba mellett.- Mutattam neki.
Ő birtokába is vette a kis helységet.  Xiumin felállt mögöttem. Azzal a sungal ahogy fordultam volna vissza elakadtam a szőnyeg szélében és épp a mögöttem álló fiúra estem. Eldőltünk, de ő ügyesen megtámaszkodott a földön igy nem estünk nagyot de... rajta feküdtem szinte. Jó ég..kellemetlen. Az arcára néztem, amin egy halvány mosolyt véltem felfedezni. Elkaptam a fejem. Ekkor ért vissza Chanyeol. Az arcán meglepődöttség tükröződött, utána pedig egy csípős pillantást vetett a fiúra. Én abban a pillanatban feltápászkodtam mikor belépett, majd Xiumin is.
- Ömm.. én holnap dolgozom, szóval ideje lesz elmennem aludni. Xiumin neked pedig kénytelen leszek a szobámban csinálni egy ideiglenes helyet szóval gyere. Jó éjt Chanyeol!- Mosolyogtam a fiúra. Ő ezt viszonozta, de mikor megfordultam még láttam hogy újabb figyelmeztető jellegű pillantást vet a másik fiúra. Lassan tényleg kezdem én is azt hinni, hogy nincs velük rendben minden.
Mindig becsukom a szobám ajtaját estére. Most is igy tettem. Xiumin az ágyamra ült.
- Akkor... aludj inkább nyugodtan az ágyamon, én meg csinálok magamnak valamit a földön.- Kezdtem előkaparni plusz takarót.
- Ugyanmár! Majd én alszok a földön.- Ellenkezett.
- Nem.
- Dee.- Állt fel.
- Azt mondtam nem. Elalszok én a földön!
- Jó..- Vágott egy pillanatra durcás arcot ami amúgy nagyon édesen hatott.
megcsináltam az ágyakat, majd fogtam a pizsamám és átmentem vele a fürdőbe. Útközben belestem a nappaliba. Úgy tünt Chanyeol alszik. Felvettem a pizsamám, ami igazából egy rövidnadrág, meg egy póló volt és visszamentem. Xiumin be volt takarózva, de az ágyam mellett véltem felfedezni a pólóját. Észrevette, hogy kiszúrtam és mentegetőzni kezdett.
- Bocsii.. de vizes volt.- Biggyesztette le ajkait.. De kis édes.
- Semmi baj. Még megfáznál.- Mondtam miközben leoltottam a lámpát. Csak a kis éjjelilámpát oltottam fel, ami egy kis fényt szolgáltatott. Leültem a földön előkészített ágyamba.
- Biztosan nem cserélünk helyet?- Kérdezte ismét.
- Xiumin nem.- Mondtam már enyhén nevetve.
- Amugy elég a Xiun is.. vagy a Baozi. Naa de akkor legalább.. gyere fel ide.. elférünk.
-... Komolyan?- Néztem rá.
- Most miért ne.. nem kényelmesebb mint ott?- Döntötte meg picit a fejét a kérdés közben.
Pár másodpercig még fontolgattam.- Legyen.- Megfogtam a takaróm. Azért egy takaró alattt csak nem leszek vele.. Xiun arrébbcsusszant, hogy elférjek. És lássanak csodát tényleg elfértünk.
- Na nem jobb?- Mosolygott miközben megtámasztotta a fejét kezével.
- De.- Mosolyogtam vissza.- Na és amúgy.. miért pont Baozi?

- Ezért!- Felelte majd felfújta az arcát mint egy béka és nagy szemekkel nézett rám. Én ezen nevetni kezdtem de gyorsan befogtam a szám nehogy felkeltsem Chanyeol-t. Xiumin mosolygott azon hogy nevettem.
- Na jó! Aludjunk.- Mondtam végül. Letette a fejét a párnára, rám mosolygott majd lehunyta sötét szemeit. Pár pillanatig még az arcát néztem, majd én is átadtam magam az álommanónak.

2. rész

Yume POV

- Megérkeztünk!- Jelentette ki Sayuri miközben leparkoltam aa... valójában az én házam elé..
- Biztos ez?- Kérdeztem vissza.
- Igen! Miért?- Kapta fel a táskáját. Lehet hogy ő is gyakran felejt eltenni dolgokat? Oh milyen gondolataim nincsenek nekem..
- Akkor üdv szomszéd!- Adtam neki egy röpke ölelést miután kiszálltunk az autóból.
- Nemáár! Ez komoly?- Húzódott fülig a vigyora, de a meglepettséget is simán le lehetett róla olvasni.
- Igen!- Nevettem.- Micsoda egybeesés!
- Hát igeen!
- Gondolom még nem vagy teljesen berendezkedve. Vagy tévedek?- Mondtam miközben a lakáskulcsom kerestem. Jaj hova csúszott már megint!?
- Hát  végülis még nam nagyon.- Felelte fejét picit oldalra billentve.
- Akkor Sayu.. ha hívhatlak így..
-Egész nyugodtan!- Vágott közbe.
- Remek.. akkor majd ha szeretnéd esetleg segítek.- Hah! Megvan a kulcsom! Majd Sayura mosolyogtam.
- Ma már nem állok neki, de holnap esetleg ha rá fogsz érni.
- Persze!- Mondtam miközben már a bejáratiajtóm felé mentem.
- Rendben Yume. Akkor holnap... mellesleg köszönöm a fuvart!- Állt be ő is az ajtaja elé.
- Ugyan nincs mit. Ha egy helyen fogunk dolgozni akkor hozzászokhatsz.- Nevettem és ő is mosolygott
- Jó éjt!- Mondta majd belépett ujdonsült lakásába, én pedig követtem a példáját.
Az ajtót bezárva magam után sóhajtottam egy nagyot, majd lerúgtam magamról a magassarkúkat. Egy ujabb fárasztó nap, de miért is panaszkodom. A konyhában összedobtam magamnak egy bögre forró teát, majd kimentem a hátsóudvarra. Kint volt egy függőágyam, abban telepedtem le a bögrével a kezemben, félig ülőhelyzetbe.
A tea kortyolgatása közben gondolkodtam, hogy jutottam el idáig. Az iskolás éveimre, a gyakornoki munkákra. Mikor hittem volna fiatalkoromban hogy egyszer akár híres embereket fogok fogadni a műsoraimban. Hirtelen mintha mocorgást hallottam volna a kerítés túloldaláról. Mivel nem volt akkora udvar a kerítés olyan 8 méterre lehetett tőlem legfeljebb, de ekkor már nagyon is sötét volt. Utcalámpa csak a ház előtt volt, így az udvar sötétségben úszott.

Megint hallok valamit. Mi ez? Áh biztos csak valami kisállat. Tuti.. de.. nem.. Megint megmozdul valami a kerítésen túli bokroknál.. Kezdek félni.. Jaj istenem.. Kémlelni kezdek. Körbe forgatom a fejem fura dolgok után kutatva. A szememet meg kell erőltetnem a sötétben. Már kezdtem megnyugodni, hogy tényleg csak egy mókus volt vagy egy nyuszi de akkor megláttam valamit..  2 sárga pontot .. Azt hittem káprázik a szemem..
Mi a fene. De aztán a két pont mozogni kezdett.. majd mikor eltünt és ujra felvillant valami végigfutott rajtam.. Ez él.. ez.. Istenem mi ez? Mikor a következő hangot véltem hallani elszakadt a cérna.. nem is figyeltem teljesen a hangra pedig az agyam kis zugában azt éreztem emberi hang volt.
- Sayu!- Kezdtem kiáltozni ujdonsült szomszédom nevét.- Sayu! Gyere ki most rögtön!- És igy folytattam még ki nem nyilt a hátsóajtó. Ekkor visszakaptam a tekintetem a sárga pontok helyére de...  eltüntek.. nem voltak már ott. Komolyan? Mint egy filmben!?

Sayuri POV
Tényleg nem terveztem mára már semmit csinálni. Fáradt vagyok. De végülis örülök a próbaidőmnek. És annak is, hogy megismertem Yume-t. Olyan jó és pozitív kisugárzású lány. Szerintem ki fogok vele jönni. Épp ágyaztam mikor kiáltást hallottam a hátsó udvarról.
- Sayu!.. Sayu! Gyere ki most rögtön!- Hallottam Yume hangját amiben ijedtséget és meglepettséget véltem felfedezni.  Otthagytam mindent és kifelé vettem az irányt. Kifutottam a hátsóajtón majd ott meg is álltam. Az első amit megláttam Yu ijedt arca volt, majd miután meglátott engem fejét a kerítése hátsó részéhez kapta. A ház hátsóudvara együtt volt. Odafutottam hozzá és megfogtam a vállát.
- Yume mi a baj? A frászt hozod rám!- Mondtam miközben gyorsan szedtem a levegőt. Ő még mindig a kerítést nézte. Óvatosan megráztam.
-Yu!- Néztem a szemébe. Végre rám nézett.
-.. Ott volt.. esküszöm!.. Láttam!- Mondta és a kerítés felé mutogatott. - nem tudom mi volt az de ott volt!
- Jó, figyelj.. nézz rám! Mi volt ott? Mit láttál?- Szemeimmel arcára fókuszáltam és próbáltam leolvasni róla mást is de csak ugyanazt sikerült, amit a hangja tükrözött pár perccel ezelőtt.
- Egy szempárt.. azthiszem.- Ekkor már megjelent rajta némi bizonytalanság is.. Egy szempárt látott? Mégis miét.. macskáét?
- Gyere.- Mondtam majd megindultam a kerítés felé, de hirtelen elkapta a kezem.
- Ne menj oda!- Akart visszahúzni.
- Nyugi. Gyere velem, megnézzük mit láthattál. Lehet hogy csak egy macska.
Hezitálva de mögém állt, és a vállamat fogva követett. A kerítéshez közelítve én is hezitáltam egy pillanatra de ugyanmár.. biztos vagyok benne, hogy csak egy cica volt.
Mindkettem a kerítés túloldalát figyeltük..
- Látod? Semmi.- Mondtam hirtelen mire Yume megugrott.
- Tudod kit ijesztgess!- Bokszolt vállba. De nem is szándékosan ijesztettem meg!
- Bocsi!- Mosolyogtam, bár nem hiszem, hogy a sötétben látta.- Menjünk be.- Mondtam majd az ajtómhoz sétáltam. Megvártam még az ujdonsült barátnőm és odaért az ajtajához de megtorpant előtte.
- Ömm.... - Kezdte..- Szereted a kakaót?- Hallottam a kérdést.. mondjuk nem erre számítottam de azt ki ne szeretné!
- Még jó!- Mondtam.
- Remek! Akkor igyunk egy altató kakaót nálad!- Mondta majd elfordította a kulcsot az ajtajában, ami egy kattanással jelezte, hogy nem fog senkit beengedni.
- Legyen.- Hirtelen nagyot dörgött az ég. Még a szívverésem is felgyorsult hirtelen. Másodpercekkel később az eső is eleredt. Gyorsan befutottunk hozzám. Te jó ég! De imádom az ilyen viharokat!
- Jó ég. Máris szakad!- Mutatott az ablakba Yu.
- Nem semmi. Na gyere a konyhába.

A konyhában elővettem 2 poharat, és hamar megcsináltam a 2 kakaót. Még tejszínhabot is nyomtam rá. Épp befejeztem volna, mikor akkorát villámlott egy dörgés kiséretében, hogy még a flakont is elejtettem. Mindketten az ablakba kaptuk a tekintetünket. De bár csak ne tettem volna. Nem hittem a szememnek. Nem lehet.. én is láttam a szempárt. Nem volt messze az ablakomtól, de csak egy pillanatig tartott az egész majd eltűnt. Ijedten néztem Yume-ra.
- Jó.. ezt most én is láttam!- Jelentettem ki.
- Ugye megmondtam! Mondtam hogy láttam!- Ugrott mellém.
Az istenért se tudtam megnyugodni. Az a valami nem macska méretű volt!
Csak álltunk a konyhában. Meg sem szólaltunk, csak próbáltuk feldolgozni amit láttunk. De egyenlőre nem ment, legalábbis nekem nem, nemtudom Yu-nál mi a helyzet, de az arcáról itélve nála sem jobb.
A falióra este fél 11 et mutatott, bár még nem ellenőriztem, hogy jól megy-e. Mindketten megugortunk mikor megszólalt a bejárati csengő.. erre számítottam most a legkevésbé. Ki lehet az ilyenkor. Ismerős nem, mivel még nem tudják hol lakom. Összenéztünk.
- Nem akarsz ajtót nyitni?- Bökött meg Yume.
- Nem akarod te megtenni?- Hátráltam.
- Te laksz itt.- Nézett rám.- Megyek veled..- mondta végül, majd az ajtóhoz sétáltunk, ezalatt a csengő ujra megszólalt. Kezem a kilincsre tettem, kizártam, majd lassan kinyitottam. Magam sem tudom igazából mire számítottam, talán hogy valami nekünkront. De erre nem.
Kinyitottam az ajtót és 3 magas alakot pillantottunk meg. Komolyan magasak voltak főleg az én 167 cm-em hez képest. Yu max 3 centivel lehetett tőlem magasabb vagy annyival se.. de hogy jön ez most a fejembe.. Az ajtóban 3 srác állt bőrig ázva. Nem tudom milyen képet vághattam, vagy akár Yu mögöttem de a 3 fiú vetett ránk egy-egy pillantást, majd a középen álló.. ha jól látom akkor szőke megszólalt.
- Őmm. Annyeong! Bocsánat, hogy ilyen későn zavarunk. De fél órányi gyalogútra innen lerobbant a kocsink. Ez volt az első ház ahol égve láttuk a villanyokat.- Magyarázta barátságos fejjel.
A 3 fiút fürkésztem, mire Yu megbökte egy ujjával a hátam. Észbekaptam és eláltam az ajtóból.
- Gyertek beljebb.- Mondtam végül. Sorban bejöttek, majd becsuktam az ajtót.
- Luhan vagyok.- Hajolt meg illedelmesen a szőke majd kezet nyújtott mindkettőnknek.. fényben már meg is bizonyosodhattam hajszínéről. - Ők pedig itt Xiumin és Chanyeol.- Mutatott a két srácra. Ők barna hajúak voltak.
Mindhármuknak aranyos arca volt. Mi is bemutatkoztunk nekik, amit ők 1-1 mosollyal nyugtáztak.

Yume POV

Sayu megkért, hogy hozzak a fürdőszobájából 3 törölközőt. Követtem az utasítását. Ahogy hallottam ő közben a fiúkat a konyhába vezette. Igazából elég fura helyzet.. ilyentájban 3 idegen beállít.. na mindegy nem rágom magam rajta, mert még hülyeségeket fogok képzelni. Visszaindultam a törölközőkkel. Hallottam, hogy a barátnőm már a 2 másik sráccal beszélget és poharak csörgését is hallani véltem, amiből arra következtettem hogy netán kakaót csinál nekik is. Aranyos tőle.
A falnak támaszkodva megláttam a szőkét.. őő.. Luhan-t. Kezével a felkarját dörzsölte. Közelebb léptem hozzá, és a "biztonságos" távolságot tartva odanyújtottam neki az egyik törölközőt. Miközben érte nyúlt, rám nézett.. Esküszöm mintha egy pillanatra a babapofijában ülő szemeit sárgásnak láttam volna.. Jaj ez az este már megártott nekem. Mikor észrevette hogy a szemét nézem elvette a törcsit, majd a többiekhez ment a nappaliba. Az asztalon tejszinhabos kakaók gőzölögtek. A két másik srácnak is odaadtam a törölközőket.
Odamentem Sayuhoz, majd mikor befutott a konyhába a saját bögréjéért követtem.
- Fura érzésem van. Valami nincs rendben.- Súgtam neki, közben és is kézbe vettem a kakaóm.
- Ugyan. nézz rájuk. Légynek se ártanak.- Mondta majd visszamentünk. Hát nem tudom..
Sayu Xiuminnal beszélt valamit. Nem igazán figyeltem. Belekortyoltam a kakaómba, majd valamiért tekintetem a velem szemben ülő Luhanra esett.. Engem nézett...

1. rész

Yume POV

Péntek reggel.. 6 óra van, csörög a telefonom ébresztője. Erőtlenül benyúlok a párnám alá és lenyomom. Lassan kimászok az ágyból és bemegyek a fürdőszobámba. Rutinosan rendbeszedem magam, majd a szekrényemben keresgélek. A nyár küszöbén vagyunk. Egy szép barackszínű egyberuhát veszek fel, egy hozzáillő platform magassarkúval. A szükséges holmim bedobálom a  táskámba. Remélem semmit nem hagyok otthon..szokásom. A konyhába megyek. Nincs nagy konyhám mivel egy kis ikerház egyik felében élek. Hálószoba, fürdőszoba, kis konyha, és egy nem túl nagy nappali. A hűtőből egy joghurtot veszek elő reggeli gyanánt.
Háromnegyed 7kor beülök az autómba és elindulok a munkahelyemre. Riporter és műsorvezető vagyok. Igazából szeretem a munkám, de vannak helyzetek ami miatt a pokolba kívánom..
Belépek a terembe, a munkatársaim már készülődnek a reggeli adásra.
- Annyeong!- Épp hogy meghajlok.
- Annyeong!- Hallottam miközben elkezdtem készülődni.
Kis idő után elkezdtem keresni az asszisztensem.
- Merre van Yoora?- Nézek körbe.
- Már megint elaludt?
 - Akkor már megint nem lesz itt időben. Tudnának mára helyettest keresni?- Kérésem egy mosollyal kísértem.
- Máris.

Sayuri POV

- Tetszenek a fotói.- Kapom fel a fejem a középkorú férfi hangjára.- Nincs sok fotósunk.
Munkalehetőség reményében jöttem ma ide. Fotósként szeretnék munkát kapni. Jaj csak jöjjön össze kérlek! Elég frusztrált voltam miközben az igazgató a fotóim nézte de most kezdek felvillanyozódni.
- Örülök neki!
- Szivesen felveszem holnaptól próbaidőre!- Emeli rám a tekintetét, majd visszaadja a képeim.
- Jaj nagyon köszönöm!
- Nincs mit. Remélem nem bánom meg.- Küld egy mosolyt felém.
- Biztosíthatom róla!
Kopognak.. belép egy alacsony, sötétbarna hajú férfi.
- Elnézést a zavarásért! Yume Sun-Hi asszisztense nem jött be. Tudna valakit küldeni mára helyettesítésre?- Intézi szavait az igazgatóhoz.
- Hmm..- Gondolkodik el... keresztülhalad rám a tekintete majd vissza rám.- Sayuri.. nem tudná ma helyettesíteni Yoora-t? Kifizetem magának. Nem nagy munka.
- Őőő.. de. Miért is ne.- Álltam fel.
- Köszönöm. Az úr megmutatja hová kell mennie.- Int az alacsony férfi felé.
- Rendben. Viszlát!
Kimentem a teremből. Majd követtem a férfit. Az egyik stúdióba vezetett.
- Sin-Ho kisasszony! Ő fogja ma helyettesíteni Yoora-t!- Vezetett oda egy vöröshajú, körülbelül velem egyidős lányhoz majd továbbállt.
- Szia! Yume Sin-Ho vagyok!- Mondta barátságosan.
- Szia! Én Sayuri Yong.- Mosolyogtam rá.
- Új vagy? Még nem láttalak.
- Igen. Holnap állok munkába fotósként.- Mondom boldogan.
- Nah az remek. De nyugodj meg itt sem lesz nehéz dolgod. Először is hoznál nekem egy kávét? Ja és nyugodtan tegezz.- Mondta vidáman.
- Persze, hozok!
- Még 3 perc!- Kiáltották.
- Na én megyek. Valakinek a reggeli híreket is be kell mondani. Reklámidőre simán visszaérsz a kávéval.- Mondta majd elindult. Kisugárzó személyiség.
Fogtam magam és elindultam a kávéért. Kifelé menet igyekeztem megjegyezni az utat.
Szerencsére visszafelé sem tévedtem el. Mire visszaértem, még volt 2 perc. Miután beadták a reklámot, Yume odajött hozzám és elvette a kávéját.
- Köszi!
- Nincs mit!
A nap folyamán pár papirt kellett megkeresnem még és fénymásolgatni. Tényleg nem volt nagy munka. Este 6kor engedtek haza. Yume-val együtt mentünk le.
- Na és merre laksz?- Kérdi barátságos hangvételével.
- Az egyik közeli faluban béreltem egy kis lakást.- Mondom.
- Ugorj be, elviszlek.- Kattintotta fel az autója zárját. Én navigáltam őt, miközben a tekintete egyre furább lett..

When the moon comes up..

Annyeong! Persze, gondolom már rájöttetek, hogy ez egy EXO fici lesz. Bár nem olyan hagyományos. A fantasy kedvelők örömére a ficiben a banda egy falkát fog játszani.. A történetet az egyik jó barátnőm segítségével fogom írni :) Reméljük tetszeni fog nektek! <3